Búbosvöcsök

avagy a válasz arra, miért is informatika, és mit csinál ez.

A most következő írássorozat inkább féllaikusoknak, és talán kevésbé a professzionális .NET C#, Java Enterprise, Xquery meg hasonló technológiákkal foglalkozóknak szól, de átfutásra érdemes. Tulajdonképpen bevezetőként szolgál a szemantikus web, mikroformátumok, mashupolhatóság, és egyéb informatikai témáknak, nehéz lenne enélkül megérteni a gyors alkalmazásfejlesztés és a szemantikus információkezelés lényegét.

• Első rész: Bevezetés: IT

Az előző részben átfogó képet kaphattunk az informatika eredetéről, és az üzleti rendszerekkel szemben támasztott általános követelményekről. A mai generáció kevésbé szembesül közvetlenül ezekkel a programokkal, így jogos a kérdés:
Mi a helyzet a Web (2.0)-vel?

A weben a világ sokat egyszerűsödik. Ha jobban belegondolunk, egy weboldalon a lényeges információ jó része szöveg, amit már hamar megtanultunk struktúráltan kezelni; átvitele nem volt annyira nehézkes az informatika világába. Az eredeti webes elképzelésben a címeket, fejezetcímeket fejlécek, a bekezdéseket paragráfus-jelek jelezték, és csak két új dolgot vezettek be, az egyik a képi információ beágyazását, a másik pedig a navigálást (linkelést) tette lehetővé.

Már jóval a web (és a hiperszövegek) előtt is léteztek navigálható rendszerek, olyanok is, amik képeket is tartalmaztak. A nagy ötlet a dologban az az informatikailag teljesen illogikus lépés volt, az, hogy szabad kapcsolatokat lehet létesíteni, méghozzá egy szövegrészlet megjelölésével (ami lehet akár egész fejezet is, vagy bekezdés, de rendszerint persze csak pár szó, de még csak szóhatáron se kell kezdődnie: a szövegrészlet betűk megszakítatlan sorozata csupán), és a szövegrészlet másik dokumentumhoz kapcsolásával, amit jó lenne tudni, kitalálójuk honnan akasztott le, az ötlet mindenesetre bevált.

Valószínűleg az egyoldalú linkelést csak a lustaságnak köszönhetjük: nem biztos, hogy a copyright törvények, vagy az irányított gráfok jártak a fejében elkészítőinek, hanem egy könnyen megépíthető rendszer, ahol egy kapcsolat létrehozásához csak egy dokumentumot kell módosítanunk, nem kell kettőt, esetleg, láncreakciót indítva, sokat megváltoztatni, amennyiben ez a másik dokumentum számára nem tartalmaz releváns adatot;az is lehet, a tudományos publikációk kényszerűen egyoldalú kapcsolatrendszere járt a fejükben (lévén a publikációra csak a megjelenése után hivatkoznak, nehezen lett volna elképzelhető egy kétirányú, könnyen fenntartható kapcsolatrendszer a papíralapú tudományos újságírás korában).

Ez azonban hosszabbtávon kevésnek bizonyult. Bár nagyon sokan jól elvannak a “hagyományos” webbel (linkgyűjtő oldalakról kapcsolt hírek, információk, azok további kapcsolatai), a publikálók részéről a nagy mennyiségű adat miatt ismét fel kellett ismerni a struktúrákat, összefüggéseket, így a web fokozatosan(!) - az üzleti alkalmazásokhoz hasonlóan - adatorientált lett, azaz felismerve, nem felismerve, megtalálhatóak benne a jó öreg informatikai módszerek.

Önmagában a webre publikálás nem informatikai probléma, és nem is számítástechnikai, a szakmák szűkebb értelmét véve: a webre publikálás újságírási probléma, adva van egy médium adott lehetőségekkel, képességekkel, adva van egy közönség hozzá, a kettőt össze kell kombinálni, és olvasható, eladható médiumot kell belőle faragni.

Informatikai problémává akkor kezd válni, amikor nagymennyiségű információt, és a köztük lévő kapcsolatokat szeretnénk kezelni kényelmesen: a legtriviálisabb talán egy CMS-rendszer, ahol a nagymennyiségű oldalt és ezek navigációs hálózatot tartjuk karban, bár a legelső adatorientált webes alkalmazások valószínűleg valamiféle listák lehettek. Ide tartozik Pistike CD-adatbázisa freewebes honlapján, de itt található végsősoron a blog és a webáruház is.

A webes programok mai napig elsősorban listázások, különböző szempontok szerint. A listákra jellemző műveletek - egyedelem kikeresése, megváltoztatása, új elem hozzáadása, lista kiírása -a webes programok alapvető szüksége.

Ennek fényében feltűnő persze azt látni, ha egy webes alkalmazásban, vagy keretrendszerben nincsenek erre meg a megfelelő műveletek, hogy ezeket általánosságban lehessen kezelni. Sajnos nagyon sok keretrendszer, program ilyen, ami még félelmetesebb, a programozók is.

Vegyünk példaként egy webáruházat: a webáruház listázza a benne lévő termékeket, gyakran kategóriák, alkategóriák szerint, listázza a termékek további tulajdonságait (vagy csak egy részét mutatja a tulajdonságoknak, ha több terméket látsz), készít egy listát arról, miket teszel a kosaradba. Egy termék tulajdonságai közé tartozik a neve, képe, ára, leírása (a legtöbb webáruház itt kb. meg is állt), egy kategória tulajdonsága az, hogy mi a neve, és milyen termékek vannak benne. Egy rendelés (kosár) tulajdonsága a számlázási és szállítási adatok (név, cím, stb), a végösszeg, és a megrendelt termékek listája, azok mennyiségeivel együtt.

Hasonlóan járunk el egy iwiw esetén: egy felhasználó tulajdonsága a neve, jelszava, személyes adatai, képeinek listája, ismeretségeinek listája. Egy ismeretség két emberhez tartozik, lehet függőben lévő vagy aktív, van kezdeményezője, és van létrehozási dátuma (esetleg bejelölési dátum is). Ebben, vagy külön lehet tárolni az ismerős csoportokat, amik adott felhasználóhoz tartozó ismeretségek listái, névvel ellátva.

Jól látható, hogy általában beszélünk fejadatokról (pl. az adathalmaz neve), és hozzá kapcsolódó listáról (több egyenrangú adat halmaza). Jól elkülöníthető információhalmazokat, vagy információtartományokat képeznek (az ismeretség fogalma nem fordult elő a webáruházban, míg a barátság árát nem kellett feltüntetni az iwiw esetén). Az információtartományokhoz pedig listák tartoznak, azokba elemek, amiknek vannak tulajdonságaik. Ez elég általános mind az üzleti, mind a webes világban.

A véglet - majd egyszer talán látni fogjuk - a Google Mashup Editor, ahol ezeket az elméleti kijelentéseket tényként kezelik.

A következő részben a számítógép egy weboldal működtetéséhez (is) elengedhetetlen másik feladatával fogunk foglalkozni, amely egy picit kevésbé adatközeli, de természetesen itt se fogunk túlságosan elszakadni tőlük.