avagy a válasz arra, miért is informatika, és mit csinál ez.

A most következő írássorozat inkább féllaikusoknak, és talán kevésbé a professzionális .NET C#, Java Enterprise, Xquery meg hasonló technológiákkal foglalkozóknak szól, de átfutásra érdemes. Tulajdonképpen bevezetőként szolgál a szemantikus web, mikroformátumok, mashupolhatóság, és egyéb informatikai témáknak, nehéz lenne enélkül megérteni a gyors alkalmazásfejlesztés és a szemantikus információkezelés lényegét.

Talán mindenkinek feltűnt már, hogy a napi betevő pornónkhoz internetünkhöz biza nem kell az a 2GHz-s processzor, ami mostanság ketyeg egy meglehetősen alsókategóriás gépben. Nem használunk ugyanis kezelhetetlen mennyiségű adatot: a videók esetén igen (nem fogja senki 15 másodperces blokkokban egy fényképből és mozgásvektorokból összerakni az egész estés torrentrevalót kézzel, megteszi ezt nekünk a legtöbb movie codec), de web esetén abszolút nem.

Ez azért van, mert információkkal dolgozunk, amik emberi léptékűek: weboldalak, táblázatok, word dokumentumok. A legnagyobb felismerés a huszadik században az lehetett, hogy az információnak formája van, sőt legtöbbször struktúrája.

Mondok egy példát: ha kézbe veszünk egy regényt, valószínűleg számítunk rá, hogy a regénynek van címe, vannak benne esetleg fejezetek, de bekezdések mindenképpen; a bekezdések mondatokból, a mondatok pedig szavakból állnak, amik betűk sorozatai, és így tovább. Persze a szavak közé kihagyást teszünk, a mondatokat írásjelekkel különböztetjük meg, a bekezdéseket pedig kihagyással, vagy behúzással, nyomdaiskolától függően. Ez teszi számunkra is lehetővé, hogy a regényben lévő információk feldolgozhatóvá váljanak, hiszen ha odaadnánk egy Vukot egy általános iskola első osztályosnak, aki a betűket már ismeri, de még nem tud a betűkből szavakat építeni, nem tudna vele mit kezdeni, mégha a kedvenc meséjéről is van szó.

Sokkal látványosabb példa azonban az űrlapok világa: sokkal formalizáltabb, egzaktabb. A “születési ideje” rovatba megfelelően vannak elhelyezve a pálcikák, nehogy valaki beírja, hogy “dél körül”, mégha történetesen igaz is. A “bevétele: kevés“, “kiadása: sok” válasszal se lenne valószínűleg elégedett az APEH, és bármire panaszkodnának, ami nem pontos összeget jelöl. Ha ezekkel az űrlapokkal számolni nem is kéne, csak összegyűjteni, már így is komoly feladat lenne.

Értelemszerűen egy adózási űrlapon a legtöbb adat önmagában nem feldolgozhatatlan, sokszor kézzel is kiszámolható, de csak úgy, ha minden adatnak ismerjük a jelentését: nem mindegy, hogy a 10 000, amit odaírtak, bevétel, kiadás, profit, esetleg a könyvelő fizetése. Ennek megfelelően lehet ugyanis kiszámolni az adót, hogy tudjuk, melyik adatot kell összeszorozni, és mivel, de maga a művelet nem igényel általános iskolánál erősebb ismereteket.

Az üzleti életben nagyon sokszor a nagymennyiségű információ karbantartásán van a hangsúly. Adott esetben a mennyiség maga nem is nagy - mondjuk nyugtafüzet-nagyságú -, mégis érdemes inkább számítógépre bízni, mert így könnyebben végezhetünk rajta sorozatos, vagy összefüggő műveleteket (pl. összeadhatjuk őket, és mindegyikből levonhatunk 20% vagy 15% adót, attól függően, milyen adókulcs tartozik hozzájuk - nyilván megoldható egy, vagy két számlával, és százzal is, csak egyszerűen gyorsabb). Így nincs mit csodálkozni, hogy Writh ideológiája, az Algoritmusok + Adatstruktúrák = Program elsősorban azzal foglalkozott, hogy az egyes adatstruktúráknak milyen algoritmusokat célszerű megfeleltetni a tipikus esetek kezeléséhez - átlagszámítás, halmazműveletek (egységesítés, metszet, kivonás…). Az informatika legnagyobb felvásárlója mai napig az üzleti szektor (ott IT-nek, információtechnológiának hívják), és hát ott kevésbé azon volt a hangsúly, hogy a virtuális ellenségek fogai megfelelően ferdén álljanak, nyálkás testük pedig véletlenül se keltsen szánalmat az arrajáróban.

Nagy hangsúly volt, és van is viszont azon, hogy megértsük, a vállalat munkatársai milyen információkat dolgoznak fel naphosszat, és ezeket számítógéppel segítsük. Ez az informatika alapja.

Egy tipikus üzleti példa a cég számlázó-, raktárkészletnyilvántartó és adózó rendszerének elkészítése. Logikus módon a raktárba kerülő termékeket eladják, ezekből bevételük lesz, amit aztán utána leadóznak. Értelemszerűen a jól integrált rendszer nem teheti meg azt, hogy a számla alapján nem tudja, amit eladtak, az vaskarika volt, vagy tejföl, mert nem mindegy, miből kell utánarendelni, ha csökken a készlet, és ha bibi van, azaz a névleges bevétel nem egyenértékű a raktárból hiányzó termékek összértékével, akkor sokkal nehezebb utánanyomozni, hol és mivel történt baj, ha csak két végösszeget próbálnánk összehasonlítani.

Ezért aztán egy magára valamit is adó nagyforgalmú cég termékenként képes számlázni, a termékeiről pedig tudja, hogy azok melyik beszállítótól érkeztek, mekkora mennyiségben, és pontosan mikor, ami által a lejárati időt is képes meghatározni. Jó esetben a vásárlásokról is fenntart valamiféle információt (mik szoktak együtt szerepelni, mit milyen gyakran, mennyit, és mikor érdemes belőle többet rendelni). Adózáskor csak át kell adnia a részletes adatokat, a könyvelő pedig - ha a rendszerben a megfelelő adatok vannak - pár egérkattintással kiszámolhatja, hogy akkor most tulajdonképpen mennyi is az annyi.

A következő részben foglalkozunk az információs rendszerek webes változataival, aktuálpolitikai példát, A Magyar Webkettőt, az iwiwet is felhasználva erre.